Csilla
/ út a csúcsra /


2. rész


Fogalmam sincs, mennyi időt tölthettem szinte mozdulatlanul a széken, de abban biztos voltam, az idő már reggel felé járhatott. Nagyon elfáradtam és, még mindig fájdalmaim voltak, igaz már korántsem olyan élesek.
Lépteket hallottam. Nem cipőkopogást. Lágy és halk lépteket, melyek egyre közelebbinek hatottak. Tudtam, hogy ő az, de nem mertem felnézni, nem tudtam, mi fog következni, nem tudtam, mire készül. Közvetlenül mellettem állt. Éreztem, ahogy mind az öt körme végigsiklik a hátamon lejjebb és egyre lejjebb. Nagyon kellemes volt ez számomra, jó érzés volt, ahogy hozzám ért. Ahogy körmei egyre lejjebb vándoroltak, lassan elérték az első hurkákat. Ahogy végigszántotta elgyötört fenekem minden céklavörösen izzó egymást követő és gyakran egymást keresztező árulkodó nyomait, folyamatos tompa fájdalom lett úrrá rajtam, mégis jóleső érzés volt.
Elém lépett. Most láttam csak meg meztelen lábait és az egyetlen ruhadarabot, melyet magán viselt, egy áttetsző, övvel összefogott hálóköntöst. Lehajolt hozzám, egyik kezével az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Látod, hogy kijózanodtál, kismalac? Mocskos vagy és izzadt. Menj, fürödni! Siess, és tiszta legyél ám mindenhol!
Tudtam, hol van a fürdőszoba, s hogy ne sokat várassam, azonnal indultam volna, de ahogy keltem volna fel a székről, egy határozott mozdulattal visszanyomott.
- Nem akartál valamit mondani?
Hirtelen nem tudtam, mire gondolhat, próbáltam rájönni, de máris kaptam tőle egy rávezető kérdést.
- Megengedtem, hogy fürödhess! Nem kéne megköszönnöd? -mondta kicsit dühösen.
Mivel nem akartam felbosszantani, azonnal reagáltam.
- Köszönöm, hogy megfürödhetek.
Azonnal emelte a karját és csattant a pofon, nem volt nagy, de eléggé megéreztem.
- Köszönöm, hogy megfürödhetek, Mylady!!! -oktatott ki, s én azonnal ismételtem.
- Köszönöm, hogy megfürödhetek, Mylady.
Indultam fürödni. Viszonylag gyorsan végeztem, bár kissé elidőztem, mikor a forró víz simogatta legfájóbb testrészemet, s a fürdőszobai tükörben szemügyre vettem az éjszaka eredményét. Nem voltam elragadtatva a látványtól. Még mindig nagyon viseltesnek néztem ki, bár már tiszta voltam. Megtörölköztem, kerestem a ruháimat, vagy valami fürdőköpenyt, de semmit nem találtam, úgyhogy, felhagytam azzal a célommal, hogy testemet valamivel eltakarjam. Mivel sok időt nem szándékoztam a fürdőszobában tölteni, visszaindultam a nappaliba. Ahogy megérkeztem, megláttam őt, velem szemben egy kényelmes fotelben ülve, keresztbe tett lábakkal. Alig tettem felé egy lépést, dühösen rám kiabált.
- Térdre!
Engedelmesen térdre estem. Majd folytatta.
- Gyere ide!
Elindultam felé négykézláb, mint egy kiskutya. Megálltam előtte egy fél méterrel.
- Közelebb!
Egészen közel kúsztam hozzá, annyira, hogy az arcom a lábához ért. Keresztbetett lábát felemelte, talpát a mellkasomra helyezte, és hátrébb taszított. Kezem felemelkedett a földről, hátam kiegyenesedett, a sarkamra ültem. A talpa még mindig a mellkasomon volt.
- Közelebb!
Felé araszoltam, egészen közel, amíg engedte. Most már tényleg elég közel voltam hozzá, annyira közel, hogy éreztem az illatát. A talpát még mindig nem vette le a mellkasomról.
- Tedd hátra a kezed!
Kezemet a hátam mögött összekulcsolta, a vállaimat is hátrafeszítettem amennyire csak tudtam. Közben a talpa egyre lejjebb kerül, végig a hasamon, egészen le a farkamig és ott kicsit megállt, majd széjjelebb rúgta a lábaimat.
- Tedd szét a lábad!
Amennyire csak tudtam szétterpesztettem a lábam. Most ott álltam előtte teljesen kitárulkozva.
- Mostantól fogva így kell megjelenned előttem! Értetted?
- Igen értettem -majd gyorsan hozzátettem- Mylady.
- Látom, gyorsan tanulsz. Fejlődőképes vagy. Helyes! Nem akarok sokat vesződni a neveléseddel. Jó hatással volt rád a tegnapi verés. Igazam van?
A válasz magától értetődő volt a számomra. Tudtam, hogy milyen választ vár tőlem.
- Igen, Mylady.
Tenyere ismét az arcomhoz csapódott, és ottmaradt a helye.
- Mi igen?
- Igen, Mylady. Jót tett nekem a verés.
- Élvezted?
Éreztem, hogy tudja. Nem mertem nemet mondani.
- Igen, Mylady. Élveztem a verést.
- Akkor tudnod kell, hogy a seggedet egy ideig nem fogom bántani! Ennél rondábbat már nem tudok belőle csinálni! -nevetett.
Nem tudtam, hogy ennek örülnöm kellene, vagy sem. Az előbbi pofon hatására megindult a vér a farkamba, és ahogy megtelt vérrel, a szék éles pereme által keltett piros csíkok zsibogni kezdtek. Már nem fájt, de kellemetlen volt és emlékeztetett a tegnap estére. A farkam egyenesen felfelé meredt, s ahogy talpával elérte a makkom hegyét, szinte azonnal elélveztem. De mielőtt ez bekövetkezett volna, egy erőteljes mozdulattal a padlóra feszítette a farkam. Reflexszerűen egész testemmel előrehajoltam, hogy enyhítsem a feszülést, de mivel nagyon közel voltam hozzá a fejem a térdébe ütközött. Elkapott a hajamnál fogva, és hátrafelé kezdte húzni a fejem. Nagyom erősen homorítanom kellett, de még úgy is nagyon fájt, ahogy a farkamat lefeszítette, majd egyre erősebben kezdte a padlóba taposni. Úgy éreztem, mintha egész testsúlyával ránehezedett volna, pedig tudtam, hogy ez még koránt sem igaz. Nagyon kellemetlen volt, és persze fájt is.
- Ezt is élvezed?
Tudtam a választ, de féltem, hogy nem azt várja tőlem, de mégsem bírtam igent mondani.
- Nem, Mylady. Nem élvezem.
- Helyes! -nevetett és továbbra is földhöz passzírozta a farkam.
- Élveznéd, ha seggbe basználak?
Még soha senki nem tett ilyet velem és egyáltalán nem is vágyom rá.
- Nem, Mylady. Nem élvezném, ha seggbe basznál.
- De szeretnéd! Ugye?
Tudom, hogy azt kéne mondanom, igen, de ebben a formában nem voltam képes kimondani.
- Ha szeretnéd, Mylady. Igen.
Elengedett. Fellélegeztem. Most már tudom, hogyha nem viselkedek úgy, ahogy szeretné, jobban fogok szenvedni, mint tegnap este, mert biztos sok mindent megtehet velem, amit legkevésbé sem élveznék.
Felállt. Elindult az asztal felé és a hajamnál fogva húzott maga után. Én engedelmesen követtem négykézláb. Mikor az asztalhoz értünk, felemelt és az asztalra lökött. Terpeszbe rugdosta a lábam. Az asztalon hasaltam, szétterpesztett lábakkal, és éreztem, hogy valamivel a segglyukam körül matat. Azt a valamit fel is dugta, majd éreztem, hogy valami hűvös bizsergető anyagot fecskendez belém, lassan kihúzza azt a valamit és kívülre a lyukam köré és ken abból az anyagból. Majd éreztem, hogy valami nagy, kúpos dolog feszül a fenekemhez.
- Lazíts, különben nagyon fájni fog!
Próbáltam lazítani, de nem nagyon sikerült. Hirtelen áttörte a záróizmomat. Azt hittem szétszakadok, a fájdalomtól felüvöltöttem és fel is akartam egyenesedni, de ő két kézzel az asztal lapjához nyomott.
- Fel ne merj állni! -üvöltött.
Rögtön tudtam, hogy a legrosszabb, amit most tehetek, ha felállok, ezért két kézzel megragadtam az asztal túlsó szélét és próbáltam lazítani. A krémtől lassan egyre beljebb csúszott a hatalmas szerszám és egyre jobban feszített. Úgy éreztem, teljesen kitölti a beleimet. Lassan ki-be húzogatta, megvárta, amíg görcsös tartásom kicsit fellazul, majd kijjebb húzta, és egy erőteljes lendülettel belém nyomta. Tövig bement. Éreztem, ahogy a felcsatolható hatalmas szerszám mögött a csípője a fenekemhez nyomódik, és mintha úgy érezné nincs elég mélyen, még jobban megtolja. Akkora erővel lökdösi belém a szerszámot, hogy az asztal is imbolyog velem együtt. Nem tudtam, hogy bármi is képes ennyire mélyen bennem lenni.
Nem tudom, mennyi ideig dughatott engem, de tudom, hogy a vége felé, már annyira tág voltam, hogy könnyedén mozgott bennem ki és be. Majd kihúzta belőlem. A záróizmaim annyira elernyedtek, hogy egy ideig csak tátongott a lyukam és csurgott ki belőle az a bizonyos krém, amivel előtte megtöltött.
Elém lépett. Az asztal akkora volt, hogy a fejem pont lelógott róla. Az orrom alá dugta a gigantikus műfalloszt. Ekkorát még nem láttam. Nem létezik, hogy egy élő embernek ekkora farka lehessen.
- Takarítsd le! -mondta.
Irtóztam a gondolattól, hogy valami olyasmit nyalogassak, amit most húztak ki a fenekemből, igaz a róla csöpögő erősen mentolos szagú krém, mégis tartottam az izétől. Mivel akkora volt, hogy az egész nem fért volna a számba, csak nyalogatni kezdtem. Szépen körbenyaltam. Letisztítottam róla a mentolos krémet, s mikor már csak nyál volt rajta, elvette előlem.
- Jól van. Most már elég lesz.
Lecsatolta magáról a szerszámot, és elindultunk az ágy felé. Előttem ment, vezetett maga után, a hajamnál fogva, én csak követtem és éreztem, hogy most valami jó dolog fog történni.
- Eddig én foglalkoztam veled. Most te jössz! Nyalj ki szépen! - és leülve az ágy szélére széttette a lábát.
Láttam, hogy nagyon fel van izgulva, egészen ki volt tágulva és nagyon nedves volt. Behajoltam a lába közé és nyalni kezdtem. Először csak körbenyalogattam a nagyajkait, aztán a nyelvem hegyét végighúztam a nagyajkai és a kisajkai között, majd a csiklóját kezdtem jó laposan nyalogatni. Ő mindkét kezével megmarkolta a hajam és egyre jobban szorított a lába közé. Hosszan hangosakat nyögött. Mikor a nyelvemet egészen mélyen feldugtam a hüvelyébe, felnyögött. Én folytattam, amíg hangos zihálás és kéjes nyögések kíséretében elélvezett és elfolyt a nedve. Lenyaltam róla mindent, igaz annyira sűrű volt, hogy teljesen összeragadt tőle a szám, de én csak folytattam, amíg azt nem mondta elég.
Felhúzott az ágyra, és az ágy négy sarkához már előre rögzített kötelekkel nagyon feszesen kikötözött. Rám mászott, és rácsúszott a farkamra. Olyan állapotban voltam, hogy szinte már ettől elélveztem, de érezte, hogy ő azt akarja, hogy minél tovább bírjam, úgyhogy minden erőmet összeszedtem és arra koncentráltam, hogy ne élvezzek el. Nehezítette a dolgomat, hogy közben folyamatosan karmolászta a mellkasomat.
Kis idő múlva két kézzel elkapta a torkomat, szorította, és egyre vadabbul mozgott rajtam fel és le. Nehezen kaptam levegőt. Nem eresztett a szorításból, sőt egy pillanatra még jobban belemarkolt, felnyögött és elélvezett. Nekem is csak ennyi kellet nem bírtam tovább, én is elélveztem, egyszerre jutottunk a csúcsra. A szorítása enyhült, a mellkasomra omlott. Nem szállt le rólam, a farkamat is magában hagyta. Hosszan megcsókolt. Soha nem éreztem ekkora boldogságot. Éreztem, hogy ő is boldog volt, és nagyon örültem a boldogságának. Soha nem örültem ennyire egy csóknak. Igaz ilyen sokat még nem kellett szenvednem egy csókért. Most úgy éreztem, hogy mindent, de tényleg mindent megtennék neki, hogy ilyen boldog legyen, mint most. Örökre így akartam maradni, benne és alatta. Azt akartam, hogy örökké tartson ez a csók. Semmire nem tudtam gondolni. Nem tudtam gondolkodni, de nem is akartam. Semmit nem akartam, csak azt, hogy örökre így maradjunk.



Mylord